Közösségünk története

Vessünk csak egy pillantást erre a névre: 10. sz. P.Á.R. "gróf Széchenyi István" cserkészcsapat. Már a sorszám is sejteti, hogy ennek a közösségnek a története jóval régebben kezdődött, mint a legtöbb ma működő egyesületé vagy ifjúsági közösségé. És valóban: 2026-ban csapatunk megalapításának 111. évfordulóját ünnepli.

Több mint egy évszázad telt el azóta, hogy az első zöld nyakkendős cserkészek járni kezdték Pécs utcáit és a Mecsek ösvényeit. Ez idő alatt világháborúk jöttek, országhatárok és politikai rendszerek változtak, a cserkészetet pedig volt, amikor támogatták, máskor egyenesen betiltották. Mindez természetesen a tízesek életét sem hagyta érintetlenül.

A csapat története ezért nem egyszerűen egymást követő táborok, vezetők és évszámok sora, hanem egy több nemzedéken átívelő közösség története. A következőkben ennek a több mint százéves múltnak a fontosabb állomásait járjuk végig. Közben az is kiderül, honnan származik a 10-es szám, mit takar a P.Á.R. rövidítés, és hogyan került gróf Széchenyi István neve a csapat nevébe.

Kezdetek kezdete

A 20. század elején Európa társadalma gyorsan változott. Egyre többen költöztek vidékről a városokba, a fiatalok életében pedig mind nagyobb szerepet kapott az iskola mellett eltöltött szabadidő. Számos pedagógiai és ifjúsági mozgalom kereste annak módját, miként lehet ezt az időt tartalmasan eltölteni, közösséget teremteni, és közben önállóságra nevelni a fiatalokat. Ezek közül az egyik legsikeresebbnek a cserkészet bizonyult.

Különlegessége már a kezdetektől abban rejlett, hogy nem egyetlen tevékenység köré szerveződött. A túrázás és táborozás mellett egyszerre kapott benne helyet a természet szeretete, az egészséges életmód, a közösségi szolgálat, az aktív állampolgárság és a vallásos nevelés. A cserkészet azonban nemcsak programokat kínált a fiataloknak: felelősséget is adott nekik. A kisebb közösségek saját vezetőikkel együtt alakították életüket, a fiatalok pedig fokozatosan megtanultak dönteni, szervezni és másokért felelősséget vállalni.

A mozgalom alapítója Robert Baden-Powell brit katonatiszt volt. 1907-ben Brownsea szigetén rendezte meg kísérleti táborát, majd tapasztalatait folytatásokban kezdte közreadni. Ezekből született meg 1908-ban a Scouting for Boys – magyarul Cserkészet fiúknak –, amely hamarosan a kibontakozó mozgalom alapvető kézikönyvévé vált.

A gondolat gyorsan terjedt. Nagy-Britanniában sorra alakultak a cserkészcsapatok, a könyv fordításainak és a személyes kapcsolatoknak köszönhetően pedig rövid időn belül más országokban is megjelentek az első nyakkendős fiatalokból álló közösségek.

Cserkészet a Mecsekalji városban

A cserkészet híre kisvártatva a történelmi Magyarországra is eljutott. 1910-től itt is létrejöttek az első cserkészcsapatok, 1912. december 28-án pedig megalakult a Magyar Cserkészszövetség, amely országos szervezetként fogta össze az egyre gyarapodó magyar cserkészközösségeket.

A szövetség a jelentkezés és igazolás sorrendjében sorszámot adott a csapatoknak. Az első kilenc sorszám budapesti közösségekhez került. A 10-es számot 1915-ben a Pécsi Állami Főreáliskola cserkészcsapata kapta meg. Az iskola nevéből ered a P.Á.R. rövidítés, amelyet annak ellenére is őrzünk, hogy maga az intézmény ebben a formában már nem létezik. Így lett a pécsi közösség a Magyar Cserkészszövetség első vidéki igazolt cserkészcsapata. Több mint száz évvel később ugyanez a szám szerepel a csapatjelvényen, amelyet minden mai tízes cserkész az egyenruháján visel.

A csapat története az első világháború éveiben kezdődött. Megalakulásának kezdeményezője az iskola egykori diákja, Füchsl Alfréd (1897–1972) volt. Nevét később Forbát Alfrédra magyarosította, és a Bauhaushoz kapcsolódó alkotóként nemzetközileg ismertté vált. Pécsett ma utca őrzi a nevét.

A cserkészet akkor még új és szokatlan jelenségnek számított Pécsett. A helyi sajtó kezdetben némi gúnnyal szemlélte az egyenruhában felvonuló fiúkat, akiket tréfásan "csirkészeknek" is neveztek. Az első világháború azonban hamar lehetőséget adott arra, hogy a fiatal cserkészek a gyakorlatban is megmutassák, mire képesek. Különféle szolgálatokkal segítették a város életét, és munkájukkal fokozatosan kivívták környezetük elismerését.

A korszak szokásainak megfelelően a tízes ekkor fiúcserkészcsapatként működött. A fiú- és leánycserkészet külön szervezeti keretek között fejlődött, így a csapat első évtizedeiben kizárólag fiúk alkották a közösséget.

Az első komoly törést röviddel a világháború vége hozta. Pécs 1918. november 14-én került szerb katonai megszállás alá, amely 1921. augusztus 22-ig tartott. A megszállás éveiben a csapat működését nemzeti jellege miatt betiltották, így a tízesek első időszaka alig néhány év után kényszerűen megszakadt. A szerb megszállás után azonban újra megindult a cserkészélet. Az 1920-as és 1930-as években egymás után alakultak új csapatok, mindenekelőtt a város iskoláiban. A mozgalom elsősorban a városi polgári és középosztálybeli családok fiataljait szólította meg, és Pécs ifjúsági életének egyik meghatározó szereplőjévé vált.

A tízesek története azonban elsősorban abban rejlett, amit az egymást követő cserkészgenerációk közösen éltek át. Hétvégi kirándulások vezettek fel a Mecsekbe, nyaranta táborok épültek, őrsök és rajok alakították saját kis közösségeiket. A fiúk megtanultak tüzet rakni, főzni, tájékozódni, sátrat verni és nem mellesleg egymásra támaszkodni. Ezekből az együtt töltött napokból sok esetben évtizedeken át fennmaradó barátságok születtek.

Közben a Mecsek határainál jóval messzebbre is eljutottak. Ott voltak közülük többen az 1926-os megyeri Nemzeti Nagytáborban, az 1933-as gödöllői és az 1937-es hollandiai világjamboreen is. A pécsi csapat így egyszerre vált a helyi közösség ismert részévé és egy világméretű mozgalom részesévé. Ez az első nagy korszak a második világháborúig tartott, amikor a csapat tagjai – résen a jó munkára – ismét a hátországban segítették a helyi társadalom életét.

Betiltva – a "katakomba-korszak" (1948–1988)

A második világháború után még rövid időre újjászerveződhetett a pécsi cserkészélet, 1948-ra azonban megszűnt a Magyar Cserkészszövetség önálló működése, a cserkészetet pedig az államilag támogatott úttörőmozgalomba olvasztották. A mozgalom vallásos nevelési kerete és önálló közösségi működése nem fért bele az új rendszer ifjúságpolitikájába. A 10-es csapat hivatalos története ezzel egy időre megszakadt.

Pécsett azonban több korábbi vezető megpróbálta más formában továbbvinni a cserkészet módszereit és szellemiségét. Közülük különösen fontos szerepet játszott Ivasivka Mátyás, aki az ötvenes évek illegális cserkészmunkájának egyik meghatározó szervezője lett. A fiatalok kisebb csoportokban, gyakran indiánromantikába, természetjárásba vagy sporttevékenységbe ágyazva folytatták közös programjaikat.

Az ötvenes években lányok is bekapcsolódtak a közösségek életébe, így ettől kezdve a tízesek története sem kizárólag fiúkról szólt. 1953-ban a pécsi 10-es és 47-es csapathoz kötődő csoportok Sziklatábor néven kapcsolódtak össze, és 1956 novemberében, a forradalom napjaiban hivatalosan is jelentkeztek az újjáalakult Magyar Cserkészszövetségbe.

A forradalom leverése után ismét illegalitás következett. Az 1961-es "Fekete Hollók" akció, a házkutatások, letartóztatások és megfigyelések után a szervezett titkos cserkészmunka lényegében megszűnt Pécsett. A cserkészkapcsolatok azonban nem tűntek el teljesen. Az egykori tagok kisebb baráti közösségekben továbbra is találkoztak, túráztak és őrizték korábbi közösségük emlékét és hagyományait. Már nem beszélhetünk folyamatosan működő csapatról, inkább olyan baráti hálózatokról, amelyekben a cserkészet szellemiségének egy része tovább élt.

Az 1980-as évek végén ezek a kapcsolatok újra fontos szerepet kaptak. A rendszerváltással ismét lehetővé vált a nyílt cserkészmunka, amelynek újjászervezéséhez a Külföldi Magyar Cserkészszövetség segítsége is hozzájárult.

Újrakezdés és megújulás

Az 1980-as évek végének politikai változásai ismét lehetővé tették a cserkészet nyílt megszervezését Magyarországon. Pécsett a 10. számú csapat ismét megkezdte működését. A rendszerváltáskor lezajló újjászervezésben az egykori pécsi cserkészek mellett a külföldi magyar cserkészet tapasztalata és támogatása is segítséget jelentett.

Az újrakezdés azonban már egy megváltozott társadalmi közegben történt. A tízes ekkortól fiúkat és lányokat egyaránt befogadó közösségként működött, és idővel megjelentek az első női csapatparancsnokok is. Mindeközben az öregcserkészeknek köszönhetően a hagyományok is tovább éltek. A 10-es sorszám az 1915-ös igazolásra, a P.Á.R. a Pécsi Állami Főreáliskolára utal, míg a csapat 1998-ban vette fel gróf Széchenyi István nevét.

Az újjászerveződött tízesek hamar ismét bekapcsolódtak a pécsi-baranyai kerület és az országos cserkészet életébe. A csapat már nem egyetlen iskolához kötődött: több pécsi intézményből toborzott, a 2000-es évektől pedig a Szent Mór Iskolaközpont vált legfontosabb bázisává.

A közösség a következő évtizedekben jelentősen növekedett. A 2010-es évek végére egy-egy nyári tábor létszáma már elérte a száz főt. A megváltozott körülmények ellenére a régi tízes hagyományok továbbra is összekötik az egymást követő nemzedékeket. A mai csapat egyszerre őrzi több mint százéves múltját és alkalmazkodik saját korához: a 10-es szám, a közös jelképek, a mecseki túrák és a táborok ugyanahhoz a történethez kapcsolják a mai cserkészeket, amely 1915-ben kezdődött.

Tízes cserkész

A csapatunk újsága sok érdekes történetett és elgondolkodtattó rejtvényeket foglal magába.

Megnézhetőek ezen a linken keresztül: 

https://drive.google.com/drive/u/0/folders/1VOjkWyhAllWj1RqBAjKqLIbbFxXQ1uPQ